Nem töltöttem sok időt a cím kitalálásával. Az első pár hét edzés után bizton állíthatom, hogy Imre bácsi bedobott a mélyvízbe, amit cseppet sem bánok. Persze nehéz, és időnként keményen küzdenem kell, hogy a felszínen maradjak, de egyelőre megy, és ennek nagyon örülök, hiszen pont ezért igazoltam ide. Egyből az első edzésemen egy gyorsabb iramú 11 km-es futásra került sor, mely igazán visszafelé volt lendületes, odafelé még beszélgetős volt a tempó. Bár Gáspárral és Gáborral nem tudtam tartani a tempót, a futás után mégis bizakodó voltam, és úgy éreztem, nem teljesen irreális az az elképzelésem, hogy előbb-utóbb Áronnal, Gáspárral és Gáborral edzzek.
Nos, ez az elképzelésem igen hamar meg is valósult: velük csináltam az általam idáig legkeményebbnek tartott edzést, melyet a csarnokban futottunk. 3 km bemelegítés és a repülők után először 10 db 300-zal kezdtünk, 51', 52'-es iramban. Ez még viszonylag könnyen ment, hiszen nem volt túl erős a tempó, az 1 perc pihenő pedig elég volt a regenerálódásra. Ezek után következett 3 db 1000 méter, azaz 3 x 5 kör. Az elsőt 3:30-ra, a másodikat 3:20-ra, a harmadikat már 3:10-re kellett megfutni. Sikerült, de az utolsó már nem esett túl jól. Ekkor kezdtem azt hinni, hogy közelítünk az edzés végéhez. Tévedtem. 10 db 200 m következett, amely meglepően jól esett. Az ez után következő 1000 azonban, melyet 3 percre kellett volna megfutni már nem. Bármennyire próbálkoztam, lemaradtam a többiektől, végül pedig 3:04-et mutatott a stopperem a célban, mellyel azért elégedett voltam.
Persze azt ne felejtsük el, hogy a felkészülésnek ez a szakasza még nem a maximum terheléses résztávedzésekről szól (legalábbis így hiszem), valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy úgy-ahogy bírtam a többiek tempóját, remélem, ez februárban is így lesz majd! Természetesen nem ad hoc jelleggel zajlanak az edzések. Hétfő a gyorsabb tempójú hosszabb futások napja, kedden a fedett pályán résztávozunk, szerdán csak egy könnyebb regeneráló futás szokott lenni, majd csütörtökön újra a sátorban edzünk. Pénteken megint csak könnyen futunk, szombaton pedig (nekem otthon) egy hosszabb, kb. egy órás futás van műsoron, amit vasárnap pihenhetünk ki.
Hogy beérjem magam időben, szót kell ejtenem az első BEAC-os versenyemről is. Íme a BEAC honlapjára írt beszámolóm a versenyről:
Első BEAC-os versenyemre az év utolsó napján megrendezett XV. Beigli futáson került sor. A helyszín ezúttal is az óbudai Fő tér volt, ám az időjárás idén sokkal inkább kedvezett a futóknak mint az előző évben, időről-időre még a nap is előbújt a felhők mögül. Zavaró körülményként egyedül a helyenként megerősödő szelet említhetem.
Három távon rendeztek futást Szilveszterkor - az ovisok 300 méteren próbálhatták ki magukat, a 14 éven aluliak 2 km-en próbálkozhattak, jómagam és az indulók zöme pedig a valamivel több mint 4 km-es távon állt rajthoz. Az indulás után viszonylag hamar egyértelművé vált, hogy a győzelemért ketten vagyunk harcban a honvédos Szabó Péterrel. Az első kör végén, a táv felénél kb. 40 méteres előnyöm volt, melyet a 3. kilométeren diktált keményebb iramnak, és talán ellenfelem fáradtságának köszönhetően kb. 150-200 méterre növeltem.
A ritmusváltásnak hála az utolsó kilométeren már nem kellett izgulnom, egyedül a téren sétáló emberek kikerülése jelentett kisebb gondot. A célba végül 13:39-es időeredménnyel érkeztem, mellyel a körülményekhez és a felkészültségemhez képest elégedett is vagyok. A verseny pozitív élményként marad meg bennem, kategóriámban és abszolútban is nyerni tudtam, a futás pedig kifejezetten jól esett, könnyedén ment.
Remélem, a 2012-es év is hasonlóan folytatódik, és az edzések, valamint az egyesületváltás meghozza eredményét!
Azóta folytattuk az edzéseket, és ha minden igaz, legközelebb már fedett pályán versenyezhetek, amit már alig várok!
