Jó ideje nem írtam, sajnos hosszan elhúzódó sérülésem miatt nem is nagyon lett volna miről. Most azonban pozitív fordulatot vettek a történések: újra elkezdtem az edzést, a célom pedig nem más, mint kijutni londoni olimpiára. Pontosan, irány London! Mindenki jól hallotta, olvasta és ez mind igaz is, de azért azt nem árt megjegyezni, hogy a két cél között semmilyen szoros összefüggés nincs. Maximum annyi, hogy a Samsung Global Blogger pályázatára készített videómban futok. Ráadásul nem is akárhogy: keresztül a világ talán legszebb városán, térről térre, utcáról utcára, pocsolyákon és mélygarázsokon át.
Fölösleges magyaráznom, miért döntöttem úgy, hogy a videót a futás köré építem fel - örök szerelmem a futás, az atlétika és a sport, ez a koncepció pedig remek lehetőséget biztosított arra, hogy kicsit bemutassam Budapestet is. Mert ez a város pontosan ugyanolyan sokszínű és érdekes, akárcsak London. Ráadásul azt gondolom, egy esetleges londoni blogolás esetén sokat segíthetne az a tapasztalat, amit itthon megszereztem tetőtől talpig városi emberként. Egy igazi város mozog, lélegzik, ezt a mozgást pedig a benne nyüzsgő milliónyi ember adja, akik mind máshonnan jöttek, más kultúrát képviselnek, más nyelvet beszélnek. Pontosan ezt várom Londontól is. Bohumil Hrabal mondta, hogy a kultúra igazán ott virágzik, ahol különböző népek, nyelvek találkoznak. Biztos vagyok benne, hogy London ebből a szempontból senkinek sem okozhat csalódást idén nyáron.
Az alapvető feladat az volt, hogy 30 másodpercben bemutatkozzunk és meggyőzzük a zsűrit arról, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak erre a célra. Tucatnyi szempontból lehet értékelni egy-egy alkotást, így nehéz kérdés, hogy a zsűri melyik pályázatokat választja ki győztesként. Személy szerint "nincs mit veszteni" hozzáállással láttam hozzá a videó elkészítéséhez, ebben az esetben ráadásul ez nem csak egy szépen hangzó mondat, hanem valóban hiszem, hogy így is van: azt csináltam, amit szerettem: ötleteltem, vágtam, alakítottam, közben jókat nevettünk barátommal, aki igazi jobbkezem volt az egész nap során. A végeredmény pedig egy jópofa videó, amihez minden bizonnyal szép emlékek fűznek majd. A kérdés már csak az, mennyire.
A jövőre nézve pedig csak annyit, hogy remélem, a nyáron olyan kellemes problémákkal kell majd megküzdenem, hogy a posztok, rengeteg fotó és videó közé hogyan szorítom be az aznapi penzumot...
